Ebben a bejegyzésben bemutatom, hogy mire alkalmas az eredménykimutatás, hogyan lehet értelmezni, milyen logikával készítik el a számviteli szakemberek.
Az eredménykimutatás egy flow típusú kimutatás, ami röviden annyit jelent, hogy a benne szereplő adatok egy adott időtartamot (időszakot) prezentálnak. Ez az időtartam legfeljebb egy év (12 hónap) lehet a hatályos számviteli törvény szerint, mely a legtöbb vállalkozásnál megegyezik a naptári évvel (kivételek mindig akadnak).
Az eredménykimutatást úgy kell elképzelni, hogy egy éven keresztül méri, hogy mekkora teljesítményt volt képes a vállalkozás megtermelni. Ez alapján egy végső szám összegzi, hogy az éves teljesítmény pozitív (nyereség) vagy negatív (veszteség) volt.
A legtöbb laikus értelemszerűen ezt az utolsó adatot (jelenleg: adózott eredmény) figyeli, miközben az eredménykimutatás számos egyéb információt nyújt arról, hogy egy vállalkozás valójában hogyan teljesít.
A nyereség nem garancia, hogy egy vállalat hosszú távon működni fog. Nyereséggel nem tudod kifizetni a munkavállalóid és szállítóid, ahhoz pénz kell.
Felépítés
Az eredménykimutatás bemutatása kizárólag egy formátumban lehetséges a hatályos számviteli törvény szerint (mivel a korábbi „mérlegszerű” bemutatási mód már nem választható). Ezt a formátumot kétféle módon vezetheti le a vállalkozó:
- összköltség eljárással, vagy
- forgalmi költség eljárással.
A kétféle levezetés értelemszerűen ugyanazt a végeredményt (kell) adja, ugyanakkor a bevételeket (hozamok) és ráfordításokat (költségek) eltérő módon mutatja be.
Gyakori hiba, hogy szinonimaként használják a kiadás, költség és ráfordítás szavakat, miközben ezek számvitelileg nagyon is eltérő fogalmak. Definíció szerint:
- a kiadás pénzügyi kategória, vagyis arról kapunk képet, hogy egy tétel kifizetésre került-e vagy sem,
- a költség az eredménykimutatás időszakában egy erőforrás (pl. anyag) felhasználásának ellenértéke,
- a ráfordítás az eredménykimutatás időszakában kiáramlott erőforrások ellenértéke.
Feltételezem ezek a definíciók nem segítettek megérteni a különbséget, így szemléletes példával mutatnám be, így soha többet nem fogod összekeverni (és nem fogják a számviteleseid a hajukat tépni egy-egy beszéded közben).
Ha megvettél egy kiló lisztet a Malom Kft-től az egy kötelezettséget keletkeztet a vállalkozásod számára, de eredmény szempontjából nincs hatása, hiszen a liszt változatlanul ott van a raktáradban.
Eltelik 30 nap és a beszállítód kopogtat az ajtón, hogy szeretné, ha fizetnél. Te egy jó adós vagy, így a szállítód részére megtéríted a szerződés szerinti ellenértéket. Ebben a pillanatban kiadásod keletkezett, hiszen innentől a kötelezettséged megszűnt a szállítód felé. Ez egy (pénz)kiadás volt számodra.
Telik-múlik az idő, neki kell állni dolgozni. Kiöntöd a lisztet az asztalra és diós bejglit sütsz belőle. A liszt felét használtad fel, a másik felét elcsomagoltad és visszatetted a raktárba. Ez egy tipikus esete az anyagfelhasználásnak, jelen esetben anyagköltséged keletkezik, ami a vásárolt liszt ellenértékének a felével egyenlő (hiszen a maradékot elcsomagoltad).
Már év vége van, ugyan pörög az üzlet, de a bejglit csak nem sikerült eladnod. Év végén ezért a bejglit készletre veszed (leltárazod) és bezárod a boltot. Ebben az évben így nem lett ráfordításod, mivel a készterméked (diós bejgli) továbbra is a te boltodban van.
Január 1-jén csodálkozva tapasztalod, hogy kígyózó tömeg áll a boltod előtt. Gyorsan berohansz, felveszed a kötényedet, kezet mosol (hogy a NÉBIH ne bírságoljon meg), majd hatalmas mosollyal az arcodon kinyitod az üzletet. A nap végére minden diós bejglit eladtál. Mivel a megugrott kereslet kapcsán okosan megemelted az áraidat hatalmas bevételre tettél szert. Ugyanakkor a bejglik már nincsenek az üzletedben, így azokat anyagjellegű ráfordításként kivezetted a könyveidből. Ennek ellenére is nyereséggel zárhattad a napot.
Az eredménykimutatás levezetésére a legáltalánosabban használt eljárás az összköltség jellegű. Ennek két praktikus oka van: a költségek ilyen módon való gyűjtése kifejezetten egyszerű, hiszen csak a következő megbontást kell folyamatosan szem előtt tartani:
- anyagok,
- szolgáltatások,
- egyéb szolgáltatások,
- eladott áruk,
- bérek és közterhei,
- értékcsökkenés.
Ezzel szemben a forgalmi eljárás a következő megbontást alkalmazza:
- közvetlen költségek,
- általános (közvetett) költségek.
Az összköltség eljárással készülő eredménykimutatást egyébként is kötelezető elkészíteni, így a vállalkozásoktól nem várható el, hogy a szükségesnél több információt adjanak ki magukról.
A továbbiakban az összköltség eljárással készülő eredménykimutatásról fogok beszélni. Az eredménykimutatás két fő blokkból áll: üzemi eredmény, pénzügyi eredmény (és társasági adó).
Üzemi (üzleti) eredmény
Ez lényegében a működésből keletkező eredményt vezeti le, legyen az nyereség vagy veszteség. A legáltalánosabb merőszám, hiszen arról ad információt, hogy egy vállalkozás milyen jól teljesít abban, amivel foglalkozik.
A bevételekből indul ki (árbevétel, egyéb bevétel, aktivált saját teljesítmények – ez nem igazán bevétel, inkább egy technikai megoldása a negatív költségnek), melyből a fent bemutatott ráfordításokat vonja ki (valamint az egyéb ráfordításokat).
Tegyük fel, hogy a pékségünk egy évben 200 kg árut adott el (kiskereskedelemmel foglalkozunk, saját sütödénk nincs, az ÁFÁ-val egyelőre ne is foglalkozzunk). Ezen 2 millió Ft bevételünk keletkezett. Ezzel szemben egy munkavállalónk volt, aki után közterhekkel együtt 1 millió Ft kiadásunk (és ráfordításunk) keletkezett, valamint 0,5 millió Ft értékű árukat adtunk el (az előbb említett 200 kg beszerzési értéke). A pékség a mi tulajdonunk, mely után 1 millió Ft értékcsökkenést számoltunk el az évben.
Ezek alapján az évben 0,5 millió Ft veszteség volt az üzemi (üzleti) eredményünk. Ha nyertünk volna egy pályázaton (költségek ellentételezésre), akkor további 1 millió Ft bevételünk keletkezett volna. Így már 0,5 millió Ft nyereségünk lenne. Ugyan a működésből megtermelt nyereség pozitív, mégis visszás kicsit, hogy egy olyan külső hatásnak köszönhető, mely nem a „piacról” érkezik (nem a fogyasztóink, hanem valamilyen központi szerv támogatása okozta).
Pénzügyi műveletek eredménye
Ha egy vállalat terjeszkedni akar, akkor adott esetben külső segítséget kereshet: ez lehet egy bank vagy befektető. Egy bank hitelt helyezhet ki vállalkozásunk részére, mely után kamatszedésre jogosult. A fizetett kamatok nemcsak kiadást jelentenek, hanem ráfordítást is (hiszen a kihelyezett hitel után arányosan megilleti a bankot).
Éppen emiatt szokták a bankok a hitelminősítés egyik első lépéseként a vállalat működési eredményét megvizsgálni (ha a várható kamatfizetést meghaladja a várható üzemi eredményt, akkor likviditási zavarba kerülhet a vállalat, és a bank vissza se kapja a pénzét).
A ráfordítások kamatfizetésen túl egyéb tételeket is tartalmaznak, többek között: devizák árfolyamvesztesége, bankbetétek értékvesztése, befektetések árfolyamvesztesége, stb.
A ráfordításokkal szemben természetesen itt is bevételek állnak. A bevételek keletkezhetnek kapott kamatokból (pl. elszámolási betét vagy lekötött betét után), kapott osztalékból (pl. leányvállalat által fizetett osztalék), devizák árfolyamnyereségéből. Csak, hogy a tipikus tételeket említsem.
Zárszó
Egy jól működő (hagyományos) vállalat a működési bevételeiből tartja fenn magát, a pénzügyi eredménye csekély vagy inkább veszteség jellegű. Ha az egyensúly felbomlik, annak számos oka lehet: holdingvállalatról van szó, aki az osztalékokból tartja fenn magát; rossz főtevékenységet választott vállalkozás (pl. hitelezéssel foglalkozik első sorban).
Ez utóbbi onnan is tudható, mivel a speciális vállalkozásokra (pl. banki hitelezést folytató vállalkozások) speciális számviteli szabályok vonatkoznak, így egy banknak a főtevékenysége (árbevétele) a kamatbevétel és egyéb hasonló típusú bevételek lesznek, ráfordításai a kamatfizetések és egyéb hasonló típusú ráfordítások. Éppen emiatt az ilyen speciális vállalkozások (biztosítók is) speciális eredménykimutatást készítenek, ami eltérő módon, de hasonló logikával készül.
